Az uborkaléhez felteszünk forrni 4 l vizet. Literenként 1 púpozott evőkanál sót szórunk bele. "Akkor jó a lé, ha egy fokkal sósabb, mint ahogy jó lenne." Ha felforrt, hagyjuk langyosra hűlni. Azért kell 4L mert ha nagyon napos az idő, a párolgás miatt sok vizet kell utánatölteni!
Az uborka se kicsi, se ne nagy legyen. Az uborkákat jól megmossuk, a külső szúrós szőröket kézzel vagy (konyhában rendszeresített) körömkefével (szivaccsal) ledörzsöljük. Két végét levágjuk, mert attól kesernyés lenne. Hosszában 2-4 cikkre vágjuk, hogy a lé átjárja. Felénk úgy szokás bevágni, hogy a két végén marad kb 1-1 cm, először az egyik végéről, majd a másik végéről 90°-kal elforgatva.
Megpucoljuk a fokhagymát, megmossuk a kaprot.
A kapor felét az üveg aljára tesszük, mellé a fokhagyma felét. Jó szorosan elkezdjük az üveget telepakolni a bevagdosott uborkával. Szépen megfogalmazta ezt Zilahy Ágnes: "uborkával rakjuk tele az üveget, csinosan sorba igazítva", "nyakhajlásig". A tetejére tesszük a kapor másik felét és a fokhagyma maradékát. Felöntjük a sós lével, hogy az ellepje az uborkákat, és rátesszük a kenyér szeletet a tetejére. Maradék levet pótláshoz félretesszük.
Az üveget egy tányérra tesszük (a kifolyó uborkalé ne csúfítson össze semmit), és a tetejére is rakunk egy tányért. 2-3 nap múlva már kész is. A lé mindig az üveg tetejéig legyen, naponta pótoljuk, mert ha kilóg a kenyér a léből, akkor penészedni fog, ha meg az uborka lóg ki, akkor kifehéredik és kiszárad. Ha nagyon meleg helyre tesszük, akkor az uborka nagyon megpuhul.
Kóstolás után, ha jónak ítéljük, akkor az uborkát kiszedjük egy tálba, a levét leszűrve ráöntjük, és hűtőben tároljuk.
Ha télen is szeretnénk belőle enni, akkor egy csírátlanított, tiszta befőttes üvegbe tesszük az uborkát, a levét ráöntjük. Kidunsztoljuk, mint ahogy a befőttet szokás. Tartósítószer sem kell bele
