Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, akinek a mama befőttje, vagy az édesanyja savanyúsága a gyerekkorhoz kapcsolódik, így - bár számomra ez a tökéletes recept -, háztájanként változik, hogy ki hogyan is készíti a savanyú uborkát. Habár már felnőttünk testvéreimmel, és mind a hárman, három különböző időzónában élünk, mégis, ha hazatérünk, bepakolunk anyánk savanyúságaiból, lekvárjaiból. Én a mostani nyaralásom alatt, ahelyett hogy elhoztam volna pár befőttes üveggel, inkább kifaggattam anyámat, hogyan is készíti több, mint tíz éve a kedvenc savanyúságunkat. Ebben a receptben az a legjobb, hogy akármilyen savanyúsághoz használhatjuk, legyen az káposzta, uborka, gyöngyhagyma, vagy paprika. A recept nagyjából 2-3 2 literes befőttes üveghez elegendő, ehhez igazítsuk az uborka mennyiségét.
1. Áztassuk be az uborkákat hideg vízbe, és egyesével dörzsöljük meg egy szivaccsal őket. Figyeljünk arra, hogy semmilyen szennyeződés ne maradjon rajta, különben az uborka - az egész üveg - megromlik. Ugyanez igaz a sérült uborkákra: ne használjuk fel, mert könnyen megromolhat tőle az egész üveg. Kidobni azért nem kell: használjuk fel salátaként!
2. A megtisztított uborkákat öblítsük át még kétszer, és tegyük félre.
3. Keverjük ki az ecetes levet. Nem kell főzni, egyszerűen csak öntsünk össze mindent, és keverjük el.
4. Egy két literes befőttes üvegbe tegyünk 1-1-1 teáskanálnyi egész magyarborsot, koriandermagot, és mustármagot, 2-3 szegfűborsot, 2-3 babérlevelet majd egy szál friss kaprot, és állítsuk az üvegbe szépen egymás mellé, és egymásra az uborkákat, majd öntsük fel az ecetes lével - lepje el az uborkát a lé teljesen -, majd zárjuk le, és tegyük el a spájzba.
Természetesen eltehetjük kisebb üvegekben is, és érdemesebb is, ilyenkor a fűszerezést arányosan végezzük el. Az eltett savanyúságot hivatalosan egy-két hét elteltével lehet fogyasztani, de van a családban, aki már 1-2 napot se bír ki, és már fel is nyitja.
